Emlékszem, az óvodában két olyan dolog akadt, amiért akár ölre is mentünk volna Tóth Mikivel és Nagy Gabival: az egyik a zöld, üléses(!!!) roller, melyet úgy két hónappal azelőtt vett meg Ili néni, a csoportunk óvónője, mielőtt „elballagtunk” volna, mint vén nagycsoportosok, a másik pedig a királyi cím. No nem elsősorban a kartonkorona és a párnával és vörös sállal borított fa kisszék miatt, sokkal inkább, mert egy napig elmondhattuk, hogy a mi feleségünk a királyné (vagy -nő, akkor még nem tudtuk), Kajdacsi Szilvi. Akibe mindannyian szerelmesek voltunk, így hát, amikor Miki vagy Gabi lett a király, már azzal is megelégedtem, ha gyerekének választott. Imádtam legkisebb királyfinak lenni is. Olvasson még
Jogellenesnek mondja a miniszteri biztos a monoki polgármester és képviselő-testület döntését, mely szerint a majdan kettős állampolgárságért folyamodó határon túli magyarok állandó lakosnak jelentkezhetnek be a településre. Egészen pontosan a Kossuth utca 18-ba, mely a második magyar kormányzó egykori szülőházaként manapság múzeumként funkcionál. A miniszteri biztos szerint ugyanis ilyen döntést csak a jegyző hozhat, minthogy hozzá tartoznak a lakcímbejelentéssel kapcsolatos állampolgári ügyek. És nem mellékesen a cím valódiságát is ellenőriznie kell, hiszen az esetleges valótlanságoknak igen komoly következményei lehetnek. Olvasson még
Európában jártam, mesterségük címere: zene. A kísérőprogram minden éjjel felpörgeti Kaposvár szívritmusát. Kár lenne kimaradni a keringésből.
A kamarazenei fesztivál rendezési hiányosságain lehet szomorkodni. Csóválni a fejet, hogy nem készült el a Szivárvány Zeneház, búsulni, hogy csak olyan, mintha fesztivál lenne a városban. De nem érdemes. Minden kezdet nehéz - és reméljük, ezzel a közhellyel pontot is teszünk egy évtizedeken átnyúló sikertörténet elejére, bár kicsit félő, hogy ha egyszer a fesztiválprofik ráteszik a kezüket a cuccra, akkor minden lesz, legfőképpen profit.
Itt kérem szépen hatalmasságok azon igyekeznek, hogy Kaposvár tényezővé váljon a palettán, hogy gyökeret verjen, aztán az égig emelkedjen egy zseniális kezdeményezés. Az igényes, vagy a nem populáris, vagy a nem annyira populáris, szóval: egy komoly, zenei fesztivál.
Az egészről a bátyám tehet, hogy most múlik, azaz inkább hétfőn, de akkor is ideje van a búcsúnak. Szevasztok, köszi a dalokat, egy szál pont elég. Pécsi.
Hazahozta az én testvérem a lakásba, kazettán másolva, aztán meg cédén, amivel a műszaki egyetemisták fertőzték meg, s persze valószínűleg igazodásféleképpen, de hallgatta, nyűtte és hozta a kilencvenes évek derekán, s én csak pislogtam, mint a kocsonyában a béka. Megkaptam ezt az akkor elnevezett alternatív zenekart, s bezártam magamba, de úgy, hogy ki nem engedem már.
Jártam kockás ingben, koptattam a tornacipőket és természetesen az első dallam, amit lejátszottam a gitáron, az húsba vágott a rézhúrral, megrágott, kiköpött és hidat vert közénk.
Az ember nem hord a kocsijában három betárazott sorozatlövőt csak úgy. Nincs is neki olyan. Ha viszont valaki gyilkolni akar, akkor mindenre képes és ehhez semmi köze a régi vagy a mostani belügyminiszternek. Olvasson még
Hat óra ideológiai alapú kritikát kellett végighallgatniuk az észak-koreai válogatott tagjainak, miután csúnyán leszerepeltek a dél-afrikai labdarúgó világbajnokságon. Bár a brazilok elleni 2-1-es vereség után még hősként tartották számon Ki Nam Mun szövetségi kapitány csapatát, a portugálok elleni 0-7 és az Elefántcsontparttól elszenvedett 3-0-s zakó után már felelniük kellett a „nép előtt”. A vád szerint nem követték a Kedves vezető, Kim Dzsong Il útmutatását, ezért szaladtak bele a csúfos vereségekbe. Olvasson még
A politikai dögunalmat végre felválthatja egy kis pezsgés Kaposváron, s mindezt a sikertelen kormányzásnak köszönhetjük.
A kaposvár városvezetés megragadása rég nem látott érdeklődést mutat. Azt mindenki sejtette, hogy Szita Károly helyben marad, a Fidesz megint elindította “sikerpolgármesterét” a somogyi bázis szívében, jelöltsége annyira volt meglepő körülbelül mint a hétfő utáni kedd.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
A Jobbik, egészen pontosan Pörzse Sándor jobbikos honatya szerint a fenti három sor elengedhetetlenül szükséges a magyar nemzeti összetartozás erősítéséhez, s mivel ez leginkább az ifjú nemzedékeknél sorsdöntő kérdés, így kifüggesztetné az iskolákban, a nebulók hadd szembesüljenek nap mint nap, mi is kell ahhoz, hogy igazán magyarok lehessenek. Olvasson még
Ha nem lenne bulvárszemét, már talán fel sem szednénk; bukott vezetőkről mégsem lehet példázatot venni, így hát éljenek az igazmondó szakácsok!
Kovács Lázár évekig azzal kápráztatott el minket a kereskedelmi csatorna főzőműsorában, hogyan tudott úgy, viszonylag normális, ehető ételeket készítve kanalat forgatni, hogy közben Kaszás Géza - kuktává becsúszó színművész - ebben hol ál-borszakértésével, hol pedig rettenetes humorával feszt igyekezte mindebben megakadályozni. A műsor évekig ment, s ahogyan az lenni szokott, születtek a könyvek a jobbnál rosszabb receptekből, nézői beküldésekből. Mint minden jó, ez is véget ért egyszer, a szakértelmet még valamennyire tükröző műsor helyét átvették a celebfőzők (ismeretlenek és valamennyire ismertek bénáznak a konyhában a rántottával, csatát, harcot mímelve). Lázár Amerikába ment, családostul, aztán vissza is jött. A nagy kiruccanás enyhén kudarcszagú lett, de a srác még mindig jópofa, és már Kaszás Géza társaságát is kerüli a kamerák előtt. Vasárnapi hír, hogy Kovács Lázár elismerte: született egy házasságán kívüli gyermeke, pedig feleségével még együtt van. Félrelépésének rövid történetét honlapján is megtaláljuk, de a magára valamit is adó országos bulvárlapok, mind első kézből hozták a szenzációs beismerést.
