Heckness, avagy a balatoni fejetlenség

Nesze neked, Magyarország! Alighogy a kontinens tekintélyes része csillagnak született Wolf Katink faktorain verte el a port vélt vagy valós ellenérzései miatt, egy a Balatonban lubickoló, fej nélküli, panírozott hekket ábrázoló videót méltat a művészvilág . Mert hogy a Moholy-Nagy Egyetem hazánkban élő külföldieknek szóló pályázatán tarolt a Heckness című videó, mint a művészetnek a Ki a magyar? Mi a magyar? kérdésekre adott, vizuális válasza. Hát magyar az, aki fej nélküli panírozott hekket zabál, zabáltat tonnaszám és emel már-már balatoni szimbólum rangra körüllengetvén azt a fáradt olaj hamisítatlanul balatoni illatával, fej nélkül, panírozva. Az alkotó zseniális humorának értékéből az sem von le fikarcnyit sem, ha vitorlázó, tudvalévő ugyanis, hogy – vélhetően a balatoni gaszronómia eme vadhajtására utalva – köreikben szokás azt mondani: „a hekk minden olyan hal neve, amelyiknek nincs feje”.

Azt már Podmaniczky Szilárd, Balatonboglár jeles írója mondta korábbi kérdésünkre, hogy „az irónia a túléléshez kell Magyarországon” , s kétségtelen, olykor én, prosztó is séróból nyúlnék ehhez a meglepően hatékony mentőövhöz. Külföldieknek szóló pályázatról lévén szó, most úgy tűnik: jaj nekünk, ha határainkon kívülről is kiszagolják ezt a termékeny talajt, amire nálunk a művészvénából ki-kibuggyanó cseppek hullanak.

Folytatás

Ahol a part szakad

Mi jöhet még, nem tudom.
Illés Zoltán államtitkár jött (Illés harmadik eljövetele Somogyban, de most kivételesen nem állt senki és semmi elé), ott járt, ahol a part szakad, aztán bejelentette: nincs pénz a beomlott Sió-mederfal helyreállítására, egyáltalán semmire se, mindent elvitt a Matolcsy-féle zárolás.

Vízeresztésnél 167, száraz meder esetén 100-120 millió forint kellene a rekonstrukcióra a szakvélemény alapján. Nem csak hozzászóló olvasóink, maga Balázs Árpád siófoki polgármester sem érti, mivégre e százmilliók a munkára, amikor sorra jelentkeznek nála az ajánlkozók, akik állítólag öt-tízmillióból is meg tudnák oldani.

Folytatás

Barátunk, a DRV

A fogyasztó bosszús, mi több, Léhmann doktor is mérges. Terítéken megint a DRV.

Négy évvel ezelőtti, kétezer forintnyi, most felfedezett tartozás miatt fenyegetnek egy ságvári lakost azzal, hogy korlátozzák a vizét, egy siófoki fogyasztónak (persze nyilván nem csak neki) meg azt írták: fizesse ki a felszólító levél 650 forintos költségét, mert ha nem teszi, azzal a vízmű működését veszélyezteti.

Léhmann ügyvéd legújabb iratában arról értekezik: hiába a felfedezett milliárdos pazarlás, hiába tudnák ennyivel csökkenteni a cég működési költségét, a vízdíj ennek ellenére nem csökken, sőt, emelkedik, ahogyan azt már a fogyasztók megszokhatták.

Folytatás

Sorra dőltek ki mellőlem a srácok…

Hiába szóltam, kértem, s üvöltöttem, a „csakazértisemberek”, akik valószínűtlenül a torzultan nyomultak, viselkedészavaros gépként hagytak figyelmen kívül. Baj van az országgal – súgta oda valaki. Most el is hittem. Aztán arrébb mentem, hogy lássak is valamit.

Soha nem gondoltam volna, hogy még egyszer zavarba lehet hozni, mint koncertközönség. Megfordultam pár fesztiválon és koncerten, még nem is ebben az évezredben – s bár ez még önmagában nem nagy teljesítmény, de bátran állíthatom: ilyen mocskos szemétkedésben soha nem volt még részem, mint a Quimby kaposvári aktualitásán.

Nem vagyok ehhez hozzászokva. A helyszín kétségtelenül akusztikailag már rombolta a zenét, de koncertre az élményért jár az ember, s a népsűrűséggel sem volt baj, csak mikor a szeretett újlemezes banda elért a második dalhoz.

Folytatás

Sine ira et studio

– Nem féltek? – kérdezgették december közepe óta, amikor a kétharmad rábólintott a médiatörvényre. – Mit fogtok csinálni? – érdeklődtek az inkább kíváncsiak, mint borúlátók.
– Amit eddig – válaszoltuk, hiszen ez volt az igazság, eddig sem kerestük a balhét, legfeljebb ránk talált, nem vágtuk senki arcába a kesztyűt, maximum felvettük, ha elénk hajították. Kaptunk érte rendesen, inkább hideget, mint meleget, de akkor is sikeresen a törvényi kereteken belül maradtunk, amikor amúgy igencsak viszketett a tenyér.

Folytatás

Alkotmányozzunk!

Rogán Antal és Giró-Szász András a siófoki frakció napokon

Siófoki alkotmányozók - Rogán Antal és Giró-Szász András

Pozsgay Imrét nem láttam Siófokon, persze, ettől még ott lehetett az egyik legfőbb 2011-es alkotmányozó is, hiszen például Giró-Szász András sem képviselő, mégis feltűnt a frakciótagok között.

De persze az alkotmányozás nem csak a megválasztottak privilégiuma, hiszen akár ön is hamarosan alkotmányozhat, kedves olvasó, hiszen napokon belül kérdőívet talál a postaládájában. Tényleg, akar ön alkotmányozni, gondolkodott már ezen?

Folytatás

Még több demokráciát!

Törvénytelen eszközökkel bánt el a párt a párttársaival. Ráborultak a Fideszre a még érvényben lévő jogszabályok. A még-en van a hangsúly.

A régi fideszes onnan ismerszik meg, hogy nem törődik bele, amikor törvénytelen eszközökkel átlépnek rajta. Még akkor sem, ha tulajdon gazdája tekinti semmisnek puszta létét. Mert az ellenzékiségre kárhoztatott évek alatt sem adták fel. Demokraták. Ragaszkodnak a demokratikus értékekhez

2010 februárjában a Fidesz országos választmánya feloszlatta a nagyatádi városi szervezetet, és újat alapított. Az önkormányzati választásokat a régiek nélkül nyerték az új lista új arcai. Öt városi és egy megyei mandátumról beszélünk.

Folytatás

Díjban az igazság

Nem muszáj egy közszolgáltatónak nyereségesnek lenni. Eretnek egy gondolat, de figyelem, nem akárkitől: Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár fogalmazta ezt meg néhány hónapja. Úgyhogy jobb lesz berendezkedni „szerény életvitelre” a DRV-nél is.

Az is igaz persze, hogy az endrédi út is épülhet tovább, Illés hiába sározta össze a cipőjét a markolók elé állva az ősszel. Lehet, hogy az új kormány első fél évében a médiában legtöbbet szereplő kabinettag fenti megjegyzése is csak hasonló „médiaszereplés” volt.

Kiderül hamarosan, mennyivel nő, nő-e egyáltalán a vízdíj a Balaton partján. Mert azt már éppen a DRV-től tudhatjuk, hogy „A gyakran politikai, gazdasági érdekből meghozott, indokolatlan döntések súlyos költségei beépültek a fogyasztóktól kért vízdíjba, s ez az egyik magyarázat arra, hogy a hazai átlagnál miért kerül többe az ivóvíz a Balaton térségében.”

Folytatás

A kultúra napja, vagy majdnem az

Csak őrizzük magunkban e sok mindent, összes rezdülésünket a csekei soroktól egy múzeum felsöpréséig. Magyarok vagyunk, tagadhatatlanul.

Az egész baj azzal kezdődött, hogy az állam szűkítésre fogta magát, gyomorgyűrűt rakott az apparátusra, s a nagy, szorongatott fogyókúrán létrejöttek a megyei kormányhivatalok. Az olvasztótégelyből egyelőre alig hullott ki valaki, de a hivatal hivatalt követelt, mert a megye, mint közigazgatási egység, a legerősebb alapvalamink István király óta – mint azt mindannyian pontosan tudjuk – továbbműködik, csak a helye kérdéses.

Folytatás

Dj Egejuru

Ha eredményeivel mostanában nem is, átigazolásaival a magyar futball időről-időre felkerül az európai focitérképre, ha máshová nem, de a humorlapok címoldalaira bizonyosan. Volt már itt nálunk Cantona vagy Verón öcsikéje, Drogba unokatesója, igazolt targoncást magyar bajnokcsapat francia raktárból, jött játékos olyan országból – Közép-Afrikai Köztársaság –, melyről a honi mesteredző – a vadász – nem is hallott, ám így is bizalmat szavazott a középpályásnak, azaz meghökkenteni már nemigen lehet a hazai foci útvesztőiben eligazodó szurkolót. Aki azonban arra bizonyosan felkapta a fejét, hogy Kiprich József, Róth Antal, Fehér Csaba, Babos Gábor, Dzsudzsák Balázs és Simon Krisztián és a többiek után egy kaposvári labdarúgó is szerencsét próbál Hollandiában. Folytatás