Dávid Ibolyától megszokta az ember a bicskanyitogató gondolatokat, igazságügyi miniszterként például egy laza „Nem értek a focihoz!“-zal elintézte, hogy a Fradi-tábor kopaszabbik fele Auschwitzba küldte az örökrangadón az MTK-szimpatizánsokat. Azóta kicsit úgy van vele az ember, meghallgatja, amit mond, aztán várja, hozzáteszi-e az elnökasszony, hogy, ja kérem, elnézést, valójában ehhez sem értek.

Ideviperáztuk egy hete, és rá sem szisszent a derék had: fekete amerikai elnök, cigány magyar államfő, mozlim izraeli elnök lesz. Egy kipipálva.
Így legyen ötösünk, ahogy Barack Obama elnökké választását megjósoltuk. A gondolat folytatásától azonban komolyabb visszhangot vártunk, hiszen a szórványos, ámde annál látványosabb és hangzatosabb idegengyűlölet sisteregve szokott fölhorkanni e teljesen korszerű nézet olvastán. Nézetünk [...]

Azt hiszem, én is rosszul érezném magam, ha meglehetős mennyiségű kábítószer termeléséért állnék bíróság előtt, s várnám az ítéletet. Melyről valószínűsíthető, hogy valamivel komolyabb lesz, mint egy osztályfőnöki rovó. Nyirkos tenyér, száradó nyelőcső, gerinctájékon patakokban folyó izzadtság, enyhe szédülés – ennyit már felső tagozatban produkálni tudott az emberfia, ha meg akart úszni egy húzósabbnak tűnő [...]

Hogy divat-e ma is a nyilaskeresztes karpaszomány? Ugyan fiam, hogyan kérdezhetsz ilyet, több, mint hatvan éve senki sem hord nyilaskeresztes karszalagot. Hogy pénteken mégis ilyet láttál a kaposvári Kossuth téren Őrsereg zászlót cipelő, meglett korú urakon? Á, az nem nyilaskeresztes karpaszomány. Hogy erősen arra emlékeztet? Rossz az, aki rosszra gondol…