Egyre nagyobb a reklámja kedvenc városunknak, Siófoknak. S ez jó hír.
Azért odáig el kellett jutni kemény városmarketinggel, meg sok egyéb mással, hogy 1. a reklámötletelőnek Párizs után rögtön Siófok jusson eszébe („Párizs? Siófok? Anyuka? ”), 2. Hőn szeretett kormányfőnk az elmúlt 24 órában adott összes interjújában bedobta a valamelyik tanácsadója által nyilván frissen kiagyalt fordulatot: [...]

Politikai szélhámosokkal állunk szemben.
Szélhámosokkal állunk szemben. Szélhámosokkal állunk. Szemben. Állunk. Magyarország, 2009.02.28.
Akkor talán ideje lenne lépni, mielőtt teljesen felejthetjük Európát, és valami brit elemző központ tudományosan is Ázsiához, Afrikához csapja kicsi hazánkat, és élelmiszer-segélyek irányba helyezésére szólítja fel a nagyvilágot. Mert ott az a kis magyar nép - földrészünkön - éhezik, gyilkol, fosztogat, az ártatlanok [...]

Gyakorló elmebetegek járnak köztünk, kedvesen átengednek bennünket a zebrán, előre köszönnek a színházban. Minden udvarias, normális polgártárs gyanús.
Lehet persze, hogy a logika mindjárt ez elején botlik, és nem kellene emberszámba vennünk azokat a véglényeket, megveszekedett idiótákat, hidegvérű embervadászokat, akik lángba borított házból menekülő emberekre lőnek, apára is fiára.

A gyilkos szülőanyját életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik, a rabló vér szerinti apjára másfél év börtön és tíz év közügyektől eltiltás vár. A fajtalankodó fiatalember édesanyja, édesapja fegyházba vonul, a tiltott kéjelgéssel vádolt tinédzser szüleinek csuklóján bilincs kattan.

Jótékonyságból divat ma bálozni.  Elbújni a fényűző falak mögé, hogy a társadalom többsége elől rejtve maradjon, hogyan tömi az elit (az állatvédők egy gondolatnyi időre fogják be a fülüket) a libamájat. A védnökök magyarázkodnak: elgondolkodtak rajta, talán nem kellene, de ha már mégis, legalább a díszített termeken kívül senyvedő nyomorultakról ne feledkezzenek meg. - Lökjünk [...]

- Mert mit kaptunk mi a rómaiaktól?!.
- Hát, a vízvezetékeket.
- Na jó, de a vízvezetékeken kívül?
- Például az utakat.
- Akkor az utakon és a vízvezetékeken kívül mit adtak nekünk?!
- Az öntözést.
- Oké, elfogadom. De mit kaptunk tőlük az utakon, a vízvezetékeken és az öntözésen kívül?!
- Megszilárdították a közrendet, bevezették a rendszeres oktatást és a gyógyítást…
- [...]

Ha én élsportoló lennék, hazamennék, bebújnék az ágyba és a fejemre húznám a paplant. Még véletlenül se mennék szórakozóhely közelébe, a kutyasétáltatástól pedig egyszerűen kirázna a hideg. Belátnám, hogy a Kárpát-medencében nem kifizetődő élsportolni, menjek inkább más pályára, hagyjanak ezután békésen cipőfelsőrészt készíteni. Ott legfeljebb csak magamat bökhetem meg, s nem mások szúrnak.

Szentpéterváron bezzeg oda se neki hó, meg fagy, Németországban is már hetek óta rúgják a bőrt a tavasz jegyében, csak mifelénk nem megy már megint zökkentőmentesen a futballszezon kezdete: meccsek maradnak el, mert nálunk nem lehet még ilyenkor rámenni a pályákra, ahol meg mégis vállalják a kockázatot, ott a gyöpnek hetekre annyi…

Nem esik ám ez jól nekem sem. Hiszen annyi szépség van ebben a nemzetben, a keserűségben és küzdelemben fogant élni akarása a legszebb (ki akarna persze meghalni), oly sok viszály közt, a rabigát megszenvedve, vérzivataros századok után is itt vagyunk, és termeljük a szürkeállományt. Miért barmolunk el akkor konzekvensen mindent? Szürkemarhakór.

Tudom, nehéz lehet, de nem fogok sírni és jajveszékelni. Azért kapták a ruhát, hogy küzdjenek, lehetőleg úgy, hogy nekünk ne legyen rossz. Ehhez képest a ki tudja hányadik bejelentett járulék-játék, adópakolgatós tilitoli pusztánkba kiáltott bébibogyó; arra jó csak, hogy már mindenki hörögjön. Csak azt bizonyítja, nem vagytok képesek helyrehozni, amit elkúrtatok. Tökös legénynek csak akkor [...]