Vipera helyett Vitriol: Vodka dá, diszkó nyet!
Mint aki május elsején kerüli a munkát, úgy marad majális nélkül a Somogyi Vipera, önszántából. Érezve a válság súlyosságát, és mivel a nemzetközi helyzet is egyre…, marad a béke, nyugalom, domb tetején kis társasággal kiterülve, akár Színyei Merse Pál, komolyan: festői a pillanatnyi dologtalanság.
A kígyó nem szereti a vattacukrot, kifejezetten kerüli a dodzsemet és a körhintán is elszédül, ezért az új hónap kezdetét azzal tölti (mintha újévi fogadalmakat lenne muszáj prüszkölős szájjal rebegni): hogyan lenne jó folytatni.
Vitriolba mártja magát, változást kíván a tavasz, mégha oly nagyszerű volt a boldog változatlanság. És folytatni kell, mert éppen ez lenne a lényeg. A méregből még sok is akad, nemhogy egy blognyi, az influenzával remélhetően megbirkózunk enélkül is.
Marad nekünk Somogy, ahol szerencsére még nem bolondultak meg teljesen az emberek, és nekünk itt kell méltóságteljesen boncolgatunk tetszés, nem tetszés okán, mert azt azért mindenki érezheti, tehát nem is kell túlságosan ragozni: van mibe.
Szerenádozó diákok hamiskodták teli tüdőből az imént ablak alatt egy vélhetően névnapos, ballagó osztály, csitítóan büszke pedagógus főnökének, hogy egy szál harangvirágra készüljön, mert mást nem adhat az érettségi előtt álló diákhalmaz a késő estén.
És így vagyunk mi is ezzel. Egy darabot adunk a jövőben is, a somogyi érzésből, hiszen a nevünk is erre irányítja a mérgelődésben klaviatúrát ismerő ujjakat. Ezentúl meg pláne.
Olvasásra fel! Addig is éljen május elseje!
