Vagyonkamu az atyafiaktól
Évről-évre le kell vonnunk a szomorú tanulságot, képviselőink jó része arra is méltatlan, hogy komolyan vegye azt, hogy képviselő. Az orrunk alá dörgölt vagyonnyilatkozatok vicceskedésein nem sikerült nevetnünk.
Valószínűleg az APEH egy egyszerű állampolgárt ki-be rángatna a hivatal folyosóján, ha az adóbevallás után megfejthetetlen egyenletet találna a papírokban. Mondjuk azzal, hogy milliókkal növekedett egy hazánkfia adósságállománya, de mindez a tulajdonban sehol sem lenne kimutatható. Persze, ha országgyűlési képviselőként választóinknak ezt írjuk, akkor azok, akiktől a mandátumot kaptuk, örülnének, hiszen bevennék a cumit: szegény képviselő úr csúnyán eladósodott.
De aligha méltányolható az, amikor a havi több százezres fizetés mellett annyit nem tudott valaki besuvasztani a semmilyen következménnyel nem járó vagyonnyilatkozat rubrikájába: laptop, mobiltelefon. Ehelyett szemtelenül odabiggyesztik: Parker toll, ajándék italok.
Biztos rendkívül humoros heccnek gondolták, amit, ha stílus lenne, akár anekdotába is lehetne önteni a parlament nemdohányzó folyosóján, de valahogy nekünk nem jön arcunkra mosoly a következetes mellébeszélés (írás) láttán. De hogy ne terítsük be szeretett politikusainkat a pofánkba röhögés vizes lepedőjével teljesen, a sikeres évzárásokat sem toleráljuk vidáman. Mert bár örvendetes, hogy a képviselők többségének milliókkal csökkent az adósságállománya egyetlen esztendő alatt, de az árát mi 2009-ben túlságosan megéreztük.
A képviselői vagyonnyilatkozat ilyen formában csak arra jó, hogy fricskát kapjunk demokráciából – lám-lám, sok mindent elbírunk mi, még a heccelést, a kegyes-kegyetlen hazugságokat is. Amíg valamilyen testületnek nincs arra jogosítványa, hogy a napnál is világosabb vagyonkamuzás után képviselőink orrára koppintson, addig végletekig hülyének fognak nézni minket ezek a túlontúl drága politikusok.
