Szájháború
Nagy bajban lennénk, ha minden igaz lenne, ami egy választási kampányban elhangzik, elénk kerül, szlogenné egyszerűsödik. Nem tudnánk választani a sok igazság és a legjobbak közül. Pedig Balatonőszöd óta mintha azt akarná mindenki elhitetni: itt bizony senki sem hazudik már. Kár.
Kaposváron az országosan megszokott nemzetrontós hazaárulózást számháborúba csitították az aspiránsok. Hitelállomány, idecsorgatott milliárdos manna, hogy ki adott többet a megyeszékhelynek. Valamivel értelmesebben zajlik az okafogyott ütközet az egészhez képest, de ha a frontvonalakat tovább egyszerűsítjük, akkor csak arra a következtetésre juthatunk: itt sincs semmi különb. Igazságként tálalják a hazugságot, csúsztatásokon siklik agyunkba a tálalt politikai megoldás. Akármelyik oldalról legyen is szó.
Az igazság az, hogy az elmúlt négy év alatt egyik fő szocialista (kormányzó erő) csapásirányból sem lett semmi, de az országosan ellenzéknek tekinthető helyi vezetés szintén nem valósított meg semmit abból, amit ígért. A szökőkút bár elkészült, mégsem mérhető munkahelyszámban és gazdasági prioritásban egy el nem készült 67-es úttal, vagy befektetőkkel újra nem definiált taszári repülőtérrel.
A fő alapazonosság a vezetés, mint hatalmi ágakon lombként terebélyesedő látszat. Ezért igazságnak feltűntetni a hazugságot szinte kötelező feladat. Az ezzel járó mocskot, szlogent, kampánydumát sajnos demokráciának csúfolják mifelénk. Választópolgár legyen a kopogtatócéduláján, aki ilyen feltételek között újra megpróbálja értelmezni négy év történéseit.
