Víz a fenékben
A Fővárosi Ítélőtábla a közelmúltban egy hónapot adott a Magyar Televíziónak, hogy válasszon végre elnököt, vagy legalább jelöljön ki egy felügyelőbiztost a társaság élére, mivel a médium immár két esztendeje jogsértően működik. Januárban ugyanis hetedik nekifutásra sem sikerült elnököt választani, így a köztévét 2008 márciusa óta ügyvezető alelnökként Medveczky Balázs irányítja, ám ő a bíróság szerint nem minősül vezető tisztségviselőnek. Ennek ellenére előbb kevéssé szívbajosan levette műsorról a Nap-Keltét – amit még meg is köszönhetnénk neki… –, majd leváltotta a tévé választási irodájának vezetőjét, helyére az a közéleti főszerkesztő került, aki a 2002-es választások idején az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentése szerint egyoldalúan a Fidesznek kedvezett a hírműsorokban.
Az új főnök első lépésként búcsút intett a választási műsorokért felelős szerkesztőnek, akinek a helyére az a szerkesztő-riporter került, aki 2002 után szintén meglehetős pártos megnyilvánulásaiért került háttérbe, majd a jelenleg első számú, a közvélekedés szerint legfelkészültebb műsorvezetőt, Krizsó Szilviát vette le a választási műsorról. Hasonlóképpen kikerült a majdani április 11-i műsorból az a D. Bányász Gergő, akit kétszer is az év parlamenti tudósítójának választottak. Előbbi helyére az Orbán Viktor egykori szövegírójából híradóssá, műsorvezetővé avanzsált Süveges Gergő került, utóbbi helyett sportriporterek közreműködnek a műsorban.
Azt persze sejteni lehetett, hogy az új kormány nemcsak új politikai elitet jelent majd, de a hozzá közelálló értelmiséget is helyzetbe akarja hozni. Vélhetően akadnak a hazai sajtóban, akik már le is számoltak jövőjükkel, belátták, miután az egyik politikai oldal mellett tették le voksukat, most követniük kell a távozókat. Az viszont már komoly probléma, hogy néhányan az utolsó pillanatban a süllyedő bárkáról megpróbálnak átkapaszkodni a könnyedén sikló jachtra, s ehhez pallóként bárkit képesek felhasználni. A nem várt-igényelt szervilizmus ugyanis sokkal gyakrabban csap át szélsőséges megnyilvánulásokba, mint a falakon belüli hűbéresség, olyanok is áldozatul eshetnek neki, akik nem vádolhatók pártossággal, csak éppen rosszkor voltak rossz helyen.
Mint Krizsó Szilvia. Akinek eddigi munkásságát nem kritizálták sem jobbról, sem balról. Talán az utóbbi lehet a probléma, legalábbis az aki nincs velünk, ellenünk van elv alapján. A francba a szakmaisággal, kiegyensúlyozottsággal, közszolgálatisággal.
