Otthon, édes otthon
A politikai dögunalmat végre felválthatja egy kis pezsgés Kaposváron, s mindezt a sikertelen kormányzásnak köszönhetjük.
A kaposvár városvezetés megragadása rég nem látott érdeklődést mutat. Azt mindenki sejtette, hogy Szita Károly helyben marad, a Fidesz megint elindította “sikerpolgármesterét” a somogyi bázis szívében, jelöltsége annyira volt meglepő körülbelül mint a hétfő utáni kedd.
Ennél meghökkentőbb volt viszont, legalábbis kommentelőink körében, Kováts Imre indulása a polgármesteri székért; a korábban somogyértes városházi képviselő most függetlenként, pontosítva: a Polgári Szabadság Platform támogatását élvezve csapkodja meg a kampányban az 1994 óta városvezetéssel foglalatoskodó Szitát.
A nap híre azonban, hogy az évekig tartó parlamenti, sőt miniszteri kitérő, az MSZP nyolc év sikertelensége, valamint a párt esemény utáni összetöpörödése után Lamperth Mónika hazatér. Ő is polgármester-jelöltként, listavezetőként méreti meg magát ősszel a somogyi megyeszékhelyen.
Izgalmas, szájzármentes küzdelemre számítunk, de az jobban érdekel minket, hogyan áll majd össze a városházi képviselők kétharmadkormány által lecentizett névsora.
Ne haragudjon meg érte a két kihívó, de azt gondoljunk, polgármester urunkat nehéz lesz lecserélni, de most legalább úgy tűnik, a kaposvári szocialista frakció végre olyan arcot és hangot kap, amit meg is látnak, illetve hallanak a kaposváriak. Ha bekerül, akkor még tán Kováts Imre érvelése sem veszik el a megszokott fejbólogatásos hallgatásban, és akkor az a néhány, frissen-ropogósan bejutó jobbikos képviselő is hátradőlve élvezheti a műsort: hogy Kaposvár él, lélegzik demokratikusan, ahogyan a narancsvidék legszökőkutasabb városkájához illik…
Ennél többet igaz kaposvári nem is kívánhatna magának!
