Szépleányok, ne sírjatok!
A széplányok után most már muszáj lesz hozzászoknunk a szépfiúkhoz. Bármennyire nehéz is lesz, pedig gyötrelem. Komolyan!
Kezd olyan furcsa, gyomromtól idegen érzésem lenni, ha egy szépségverseny - ahol a valamiben kitűnő emberek, külalakban mérik össze magukat egy tökéletesen alkalmatlan zsűri pontozása alapján - szóba kerül. Félek, ha véletlenül egy ilyen rendezvény munka tárgyává válik kezem között. Azt sem volt könnyű megszokni, hogy minden leányzó királynő akart lenni elsősorban és csak másodsorban vegyészmérnök, vagy filozófiaprofesszor, de a látvány elveszi a józan ember eszét, ezért meg lehetett szokni. Néhány szépségversenyen azért sikerült végigrágni a körmöm, hogy melyik szőke viszi el a szőkék közül a főszponzor slusszkulcsát, legalább egy körre, de különösebb baj nem volt belőle. Viszont azt kell mostanában észrevenni, hogy a lányok mellé szépfiúkat is választanak.
Akinek ennyi nem lenne elég, az képzelje el, hogy vannak olyen fiúk, akik örömmel jelentkeznek, sőt, a legutóbbi siófoki versenyünkön kiderült, majdhogynem komolyabban veszik a mustrát, mint a lányok.
Azt hiszem kell ahhoz valamiféle defekt egy férfiembertől, hogy a színpadra álljon alsógatyában külalak-megmérettetés céljából. Vegyészmérnök vagy agysebész nem lesz senki, ez azért egyből látszik a felhozatalból, de mégis furcsa az egész. Mert ha nincs ész, akkor legalább sört inni, vagy fát hasogatni is lehet(ne) versenyszerűen. Az talán kevésbé lenne nőies, s ezzel együtt valószínűleg ugyanennyire lenne ódivatú…
Szóval misztereket a népnek! A félpucér, vagy estélyis bombázók ideje lejárt. Jöjjenek a nyüzüge, izmos, szeplős, pattanásos fiúcsapatok, nekik is biztosan felajánlottak egy slusszkulcsot.
De azt azért nem zárnám ki, hogy nem ugyanazt, amit a szépségkirálynő is megkap. Legalább egy körre… Meg hát.
