Kossuth utca 18.
Jogellenesnek mondja a miniszteri biztos a monoki polgármester és képviselő-testület döntését, mely szerint a majdan kettős állampolgárságért folyamodó határon túli magyarok állandó lakosnak jelentkezhetnek be a településre. Egészen pontosan a Kossuth utca 18-ba, mely a második magyar kormányzó egykori szülőházaként manapság múzeumként funkcionál. A miniszteri biztos szerint ugyanis ilyen döntést csak a jegyző hozhat, minthogy hozzá tartoznak a lakcímbejelentéssel kapcsolatos állampolgári ügyek. És nem mellékesen a cím valódiságát is ellenőriznie kell, hiszen az esetleges valótlanságoknak igen komoly következményei lehetnek.
Természetesen nem a valóság show-k nyilvánosságát feltehetően megirigylő, a külső, politikailag éretlenebb szemlélő számára nagyfokú exhibicionistának tűnő, s bizonyos akciói nyomán orvosi vizsgálat után kiáltó polgármester szempontjából. Hiszen neki csak jól jöhetne, ha a szakemberek szerint négy-ötszázezer első körös állampolgárság-igénylő mind kapna a lehetőség után, s egyik pillanatról a másikra az ország második legnagyobb településének első emberévé emelné Szepessy Zsoltot. Aki szerint az elszakított országrészekben élőket minden magyar állampolgárnak járó jog megilleti.
Elsőre erről persze mindenkinek csak a választói ugrik be, s bizony a százezer-negyedmillió új szavazó minden bizonnyal teljes odaadással támogatná jótevőjük politikai ambícióit. Ám ugyanezen embereknek járnának az utazási kedvezmények, a hazai büdzsé finanszírozná táppénzüket, szociális segélyeiket, nyugdíjaikat. Persze Szepessy Zsolt szempontjából ez másodlagos, ellenben, mint az ország második legnagyobb lélekszámú településének - mely minden bizonnyal legalábbis megyei jogú városi rangra, de akár megyeszékhelységre is eredményesen pályázna - polgármestere, igencsak megnőtt fizetéssel számolhatna. Ebbe pedig még néhány törvénysértés is belefér: a valótlan lakcímbejelentések semmivel sem lépnék át jobban a hazai ingerküszöböt, mint néhány nokiás doboz. Főként, ha a helyi jegyző, akit a helyi képviselő-testület választ, minden lakcímbejelentést jogszerűnek talál.
Hogy Kossuth ehhez mit szólna, azt most inkább hagyjuk…
2010. 08. 25., 16:04
Aki itt anyagi érdeket sejt, és nem látja a kezdeményezés nyilvánvaló üzenetét az vagy vak, vagy szándékosan maszatol! Olyan sokat beszélünk a múlttal való szembenézésről, most itt a lehetőség, hogy rendezzük a sorokat. Magyarok a magyarokkal! Nokiás dobozhoz hasonlítani egy ilyen gesztust nevetséges, hazug és visszataszító! Történelmi adósságunk a határon túli magyarság állampolgárságának rendezése! Nem megadása, hanem rendezése! Ugyanis tőlük (a felmenőiktől) szándékuk ellenére vették el azt, így azzal szemben amit az írás sugall, nekünk az anyaországiaknak annak visszaadása nem egy gesztus, vagy ajándék, hanem kötelesség! Annak minden plusz terhével és áldásával együtt!
Írni mégis csak az utolsó sor cinikussága miatt írok. Ne hagyjuk, hogy mit szólna ehhez Kossuth Lajos! Ne hagyjuk, mert a sorsával megelőzte azokat, akikből a szerző csak annyit lát, (meggyőződésem, hogy tévesen) hogy a szociális javakért szeretnék visszakapni az állampolgárságukat! Kossuth Lajos ugyanis egy 1889-es törvény értelmében elvesztette a magyar állampolgárságát, így haláláig osztozott a maiak sorsában, magyar szívvel de nem magyar állampolgárként élt egy idegen országban, akarata ellenére! A törvénybe Tisza Kálmán bele is bukott. Pont ez iránt az igazságtalanság miatti tiltakozás miatt választotta számos magyarországi város díszpolgárává, többek közt Kaposvár is, még 1889-ben! Akkor legalább még volt szolidaritás a magyarokban, és nem tagadták meg a véreiket!
Szóval ha Kossuth bármit is szólna ehhez, én azt gondolom, büszke lenne rá, hogy pont a szülőháza ad otthont (képletesen is) a kései sorstársainak, és ha kevesen is, de vannak még ebben a feldarabolt, százszor meggyalázott Magyarországon, akik értik még 1848 üzenetét!