Királyi ötlet
Emlékszem, az óvodában két olyan dolog akadt, amiért akár ölre is mentünk volna Tóth Mikivel és Nagy Gabival: az egyik a zöld, üléses(!!!) roller, melyet úgy két hónappal azelőtt vett meg Ili néni, a csoportunk óvónője, mielőtt „elballagtunk” volna, mint vén nagycsoportosok, a másik pedig a királyi cím. No nem elsősorban a kartonkorona és a párnával és vörös sállal borított fa kisszék miatt, sokkal inkább, mert egy napig elmondhattuk, hogy a mi feleségünk a királyné (vagy -nő, akkor még nem tudtuk), Kajdacsi Szilvi. Akibe mindannyian szerelmesek voltunk, így hát, amikor Miki vagy Gabi lett a király, már azzal is megelégedtem, ha gyerekének választott. Imádtam legkisebb királyfinak lenni is.
Főként, amikor Ili néni a kötelező délutáni alvás előtt még mesélt valamit a nagy mesekönyvből, hiszen a történetek jelentős részében vagy a szegény ember, vagy a király legkisebb gyerekével történtek a legizgalmasabb és legszebb dolgok, mindig az övék lett a királylány keze és a fél, de jobb esetben akár az egész királyság. És ki ne álmodozna róla, hogy szép ruhákban járhat, a kincstárban aranyban hempereghet, s ha úgy adódik, katonái élén hadba vonulhat nemhogy a szomszédos, gonosz burkus király, de akár a sárkány ellen is. Mint ahogyan a jó királyok szokták, s az ember persze jó király akart lenni, hiszen a mesében rossz király csak mellékszereplőként, eleve vesztesként fordult elő. Még akkor is tudtuk, hogy a végén pórul jár, amikor eleinte néhányszor csúnyán megszívatta a szegény ember vagy a király legkisebb fiát. A végén mindig csak a jó királyra emlékeztünk.
Általános iskolában, majd még inkább gimnáziumban aztán már máshogy képzelte a királyságot, nem a királyné vagy a királylány kezét akarta meghódítani, megelégedett volna azzal is, ha Kertész Lea neki ígéri az összes lassúszámot az osztálybulin, még később pedig, ha a Kati hajlandó vele andalogni(…) a Szabadság parkban. Az igazi, régi királyokat utálni kezdte, egyfelől, mert Filotás tanárnő és Pellion tanár úr nagyon komoly kérdéseket tett fel velük kapcsolatban, másrészt pedig berzenkedett benne a fiatalos szabadságösztön, s utált mindenkit, aki a hierarchia csúcsairól nézett a pórnép felé. Danton, Desmoulins, Petőfi, Kossuth volt a sztár, meg persze Baradlay Richárd és Ödön - Jenő kissé nyálasnak tűnt -, és megértettük Gavrilo Principet is, úgy véltük, a helyében mi is meghúztuk volna a ravaszt Szarajevóban. Történelem, egy letűnt kor emléke volt számunkra a királyság, elfeledtük Kajdacsi Szilvit, akkor sem jutott eszünkbe, amikor a Nemzeti Múzeumban megnéztük a koronát. Majd a parlamentben is megtettük, s röhögtünk a poénon, hogy biztos csak azért kellett odavinni, hogy éjjelente a Viktor felpróbálhassa a tükör előtt.
Ma már nem is tűnik olyan viccesnek. No nem Orbán a koronával, hiszen neki vélhetően ez eszébe sem jutott, ám itt is, ott is olvasni lehetett, hogy mennyivel más lenne, hol tartanánk, ha visszaállna a régi rend. Agymenésnek tartottuk, tudatlan-tág fantáziájú emberek lázálmainak, hiszen a 21. században komoly ötletként nem merülhet fel ilyesmi. Demokráciában élünk, parlamenttel, önkormányzatokkal, választott képviselőkkel, miniszterelnökkel és államfővel. Köztársaságban, olyan államformában, melyet rögzít az alkotmány. Melyet ugyan most újra akarnak fogalmazni. És erre éppen az újrafogalmazást előkészítők közül hallatszik egy hang, mely szerint akár államformát is válthatnánk. Boross Péter, a rendszerváltás utáni köztársaság második miniszterelnöke kijelentette: hite szerint lehetnénk akár királyság is.
Érdekes ötlet, kíváncsi lettem volna, mit szól ehhez Kádár, Grósz vagy akár Németh Miklós, amikor a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatójaként eléjük áll egy ilyen gondolattal. Oké, nem tette, sőt még a Szent Korona tanról sem beszélt nekik vélhetően, de azért azóta eltelt huszonegy esztendő, s akkor is csendben maradt.
Néhány évig még hallgathatott volna. Mondjuk, míg megtaláljuk a megfelelő királynét. Vajon mi lehet Kajdacsi Szilvivel?
2010. 08. 28., 08:43
Felvállalhatná az a rendkívül képzett “újságíró” névvel is ezt a szörnyűséget, aki elkövette. Ez már mindennek a legalja: “és megértettük Gavrilo Principet is”. Hát akkor takarodjon át a szerbekhez!