Jó, kedvel, (m)értékkel
Oktatóink harcban állnak, az egyetem a helyén van, egyelőre… Milyen a hallgatói lét? Már nem is annyira csak hallgatói.
Mindig is arra vágytam, hogy egyszer beírjak egy tanár, oktató ellenőrzőjébe, valamit. Most már poénból is le lehet húzni bárki, de legalább lehet értékelni. És hol áll a Kaposvári Egyetem?
Szerencsére jól. Oktatók, akiket ismerünk, ismertünk, emlékszünk rájuk, vagy el szeretnénk őket felejteni. Itt vannak, szépen sorban, hogy írjunk róluk véleményt, pontozzuk a teljesítményüket, benyaljunk a következő szemeszterre, vagy értékeljük át a múltat.
Talán felesleges most bosszút állni egy-egy szigorlati szigorért, vagy egy januári semmittevést derékba szedő úvé miatt, de ez sem lehetetlen, bár valószínűleg másért találták ki a weboldalt.
Hogy képet kapjunk, kaphassunk az egyetemi kampuszok tulajdonképpen egészen belterjes világáról, belekóstoljunk az oktatói gárda milyenségébe. Már ha ez egyáltalán lehetséges. Arra senki sem vállalkozik, hogy a gazdálkodást megértsük, a szuverén komplexumok államként működnek az államban. Néha felkapjuk a fejünk, hogy nagyhirtelen csődközelbe jutnak, vagy új rektort neveznek ki vonalvezetőnek.
Az oldal egyetlen hibája nagyszerűségében rejlik. Hogy bárki értékelhet, még az is, aki életében egy órára sem tette be a lábát egyetlen intézménybe sem, sőt, a listára vágott oktatók is ugyanúgy értékelhetik magukat, ahogyan a végzősök államvizsga előtt. A baj azzal van, hogy természetesen azt gondoljuk, nyilván mindenki azért tesz, hogy a legjobb színben tűnjön fel itt. Feltételezzük a kézhajlítást, pedig nem kellene.
Az oldal azért van, hogy higgyünk abban, létezhet objektivitási kiszűrődés a sok vélemény spektrumán. Csak ki kell olvasni a lényeget a folyamból.
Igazából ezért (is) van felsőoktatás.
