Sorra dőltek ki mellőlem a srácok…
Hiába szóltam, kértem, s üvöltöttem, a „csakazértisemberek”, akik valószínűtlenül a torzultan nyomultak, viselkedészavaros gépként hagytak figyelmen kívül. Baj van az országgal – súgta oda valaki. Most el is hittem. Aztán arrébb mentem, hogy lássak is valamit.
Soha nem gondoltam volna, hogy még egyszer zavarba lehet hozni, mint koncertközönség. Megfordultam pár fesztiválon és koncerten, még nem is ebben az évezredben – s bár ez még önmagában nem nagy teljesítmény, de bátran állíthatom: ilyen mocskos szemétkedésben soha nem volt még részem, mint a Quimby kaposvári aktualitásán.
Nem vagyok ehhez hozzászokva. A helyszín kétségtelenül akusztikailag már rombolta a zenét, de koncertre az élményért jár az ember, s a népsűrűséggel sem volt baj, csak mikor a szeretett újlemezes banda elért a második dalhoz.
Addig lejátszottuk a tinikkel, a ki a magasabb és ki ért előbb ide játékot egy kis „ne cigizzél már a pofámba, ha más sem teszi”-vel szaporítva, de ebben nem volt a szokásosnál nagyobb konfliktus. Azt azóta sem tudjuk, miért vannak meglepődve néhányan, ha nem mindenki hagyja magát krumplis zsákként tovalökni csupán megszokásból, csak azért mert felöntöttünk a garatra, még valahol otthon, vagy egy selejtes házibuliban a szupermarketes sörtől taplóvá részegültünk feszt.
S ekkor következett be a felfoghatatlan: egy 16-17 éves donna nemes egyszerűséggel szétválasztott attól, akivel szórakozni érkeztem, rombolva így koncertélvezés utolsó cseppjét is, majd mikor megkértem: menjen már arrébb, pogózni kezdett, vállamba ugorva combszerű felkarját iparosként düllesztve. Sajnos verbálisan hangban és mondanivalóban is követnem kellett a punk társastánc előírásait, de nem értett meg. Egy nőt már csak nem rúg fel az ember, még ha az ember súlycsoportja lejjebb kerül, akkor sem….
A győzködés ellenére maradt, két szám örökzöld után talált egy másik balekot, akinek belemászhatott az estéjébe.
S a levegőtlenségben bekövetkezett a várható: egy hölgyet ájultan szedtünk fel a padlóról. A kifelé sietséget hátráltatta, hogy aki belekapaszkodott helyébe a zsúfolt nézőtéren, nehezen nyílt meg emberbarátilag a félre irányt biztosítva. Azért kijutottunk valahogy. S a bajból nem lett tragédia.
Csak az volt a furcsa, hogy a biztonságiaktól valaki beszólt odakint, hogy menjünk már be a kijárat elől. Nem értettem, s csak otthon jöttem rá, amikor a jegyet újraböngésztem otthon: egyszeri belépést kaptunk a jogviszonyban, s ez alól az életmentés sem kivétel…
Valami baj van ezzel az országgal – súgta oda valaki a fülembe, míg békében az álmai felé araszolt. S kénytelen voltam egyetérteni vele. Kórtünet.
A bólogatás közben megszámoltam a maradék lét a kapuban, hogy kicsit még gyűlöletmentesíthessem a bestém, s elűzzem a keselyűket fejemből. Ha már kicsi ország fölül úgy sem sikerül…
2011. 03. 9., 22:14
A segítségüket kérem. Próbálom értelmezni ezt a cikket, de harmadik olvasásra sem sikerül. Már az első mondatnál elakadok.Lehet, hogy én is “csakazértisember” vagyok? Aki, idézem: “valószínűtlenül a torzultan nyomultak, viselkedészavaros gép”. Hú! Valamit figyelmen kívül hagyhattam.
Most túllépnék a Quimby kaposvári aktualitásán, mert a kaposvári legalább kisbetűvel van írva.
Hogy a helyszín mit rombol akusztikailag, azt még csak meg tudom magyarázni.
“Addig lejátszottuk a tinikkel, a ki a magasabb és ki ért előbb ide játékot” -ez alatt azt kell érteni, hogy a történetnek ezen pontján a cikk írója már elzavart néhány magasabb növésű fiatalt a hátsó traktusba, netán tornasorba állította az érkezőket?
“Azt azóta sem tudjuk, miért vannak meglepődve néhányan, ha nem mindenki hagyja magát krumplis zsákként tovalökni csupán megszokásból, csak azért mert felöntöttünk a garatra, még valahol otthon, vagy egy selejtes házibuliban a szupermarketes sörtől taplóvá részegültünk feszt.” Ez oké, valóban ne löködjék föl az ilyen cikkírókat csak ezért, mert -idézem? “felöntöttünk a garatra, még valahol otthon, vagy egy selejtes házibuliban a szupermarketes sörtől taplóvá részegültünk feszt.” Ez valószínűleg olyasmi lehet, mint az október feszt. Ezért ott sem szoktak lökölődni.
És ami ezután következik, az valóban felfoghatatlan: “egy 16-17 éves donna nemes egyszerűséggel szétválasztott attól, akivel szórakozni érkeztem, rombolva így koncertélvezés utolsó cseppjét is.” Mondjuk vannak ötleteim a megfejtésre, de nem hiszem, hogy az cikkíró arra gondolt.
“pogózni kezdett, vállamba ugorva combszerű felkarját iparosként düllesztve” Na ez a mondat már komoly fejtörést okozott. Mit csinált a micsodával?
Majd: “Sajnos verbálisan hangban és mondanivalóban is követnem kellett a punk társastánc előírásait, de nem értett meg.” Nem csodálom. Tökéletesen együttérzek Donnával.
” Egy nőt már csak nem rúg fel az ember” Jó lenne, ha így lenne, kedves névtelen cikkíró. Ne rúgjon fel egy nőt! Még verbálisan se!
“A kifelé sietséget hátráltatta, hogy aki belekapaszkodott helyébe a zsúfolt nézőtéren, nehezen nyílt meg emberbarátilag a félre irányt biztosítva.” Szegény hölgy. Ha tudta volna, hogy a rosszulléte valakit ennek a mondatnak a megírására sarkall, biztos kibírta volna az ájulással hazáig.
“Valami baj van ezzel az országgal”-súgom én is, ha egy újságíró nem képes megfogalmazni egy értelmes mondatot.
” bólogatás közben megszámoltam a maradék lét a kapuban, hogy kicsit még gyűlöletmentesíthessem a bestém”
Ez valóban kórtünet.
2011. 03. 10., 10:36
Kedves Géza!
A névtelenségről nem nyitnék vitát, de azért van itt megjelölés, csak keresni kell! Hajrá!
“Ez alatt azt kell érteni, hogy a történetnek ezen pontján a cikk írója már elzavart néhány magasabb növésű fiatalt a hátsó traktusba, netán tornasorba állította az érkezőket” - Nem. (Érdekes, hogy a cigarettás rész viszont nem okozott nehézséget…)
Feszt - jelentése: kitartóan - továbbá: szokincshalo.hu
Nem szokásom rugdosódni, ezt is írtam ily hosszan…
Speciel nem kívánom Önnek, hogy valaha azért kelljen izgulnia: kiér-e időben egy ájulttal a kezében, leejti-e, vagy rálépnek-e az Ön felelőssége alatt csak azért, mert sokan képtelenek felismerni egy életszagú helyzetet.
Igen, baj van az országgal, s ebben meg is erősített, köszönöm!
Jó gyógyulást, egészségben!