Egy haza, egy nemzet és egy alfaj. A somogyi vipera ragaszkodik ősei szokásához, tovább vadászik itt, a lápon. Gyakorlatilag nem fél semmitől, holott tisztában van vele, létének apró rezdüléseitől vajmi kevés változhat az eddigiekhez képest, de legalább nem hallgat tovább. Mérgét blogba prüszköli, éljen a modern, feedback-tápláléklánc!

Szüleiről, származásáról elég keveset tudni, a kocsmában már többen meg is jegyezték fitymáló morgások mellett bemutatkozása után, hogy ezt a nevet még nem jegyzi a történelem. Néhány elpusztult (vagy elpusztított – ezt még a nemzetközi bíróság megbízásából a Lápon élő Állatok Pikkelyes Ítélőszéke jelenleg is vizsgálja) egyed feltrancsírozása után angol kutatók magyar, cigány, német, szlovák, horvát, román, ukrán, szerb, szlovén, lengyel, görög, bolgár, ruszin, zsidó és kínai sajátosságokat figyeltek meg sejt- és lélekszerkezetében.

Megállapításuk szerint az egyetlen olyan alfajra bukkantak, amely jellegzetes populációjában magában hordozza a 21. század sikerének kulcsát. Az sem kizárt, hogy a somogyi viperákból a következő ötven évben 19 filmcsillag, minimum öt Nobel-díjas, két Formula–1-es pilóta és legalább három Mars-kutató bukkan elő a világbéke megteremtésének érdekében.

Élőhelyén nem egyeduralkodóként ugyan, de méltóságteljesen viseli a ragadozóknak kijáró megbecsülést, amire többek között azzal is rászolgált, hogy követve a kor kihívásait, megtanulta használni az internetet. Természetes áldozatai kezdetben megkönnyebbültek vészforrásuk ellustulásán, de rá kellett jönniük: a somogyi vipera egyszerűen ínyenc lett, mert weboldalak és portálok segítségével válogatja ki magának a húsosabbnál húsosabb falatokat.

Harapása ugyan nem halálos, de szeretnénk felhívni a figyelmet arra, ölelése nem veszélytelen! Általában hangos, fokozódó sziszegéséből lehet következtetni az induló támadásra, vagy éppen védekezésre. Ezt az emberek némi tudatlansággal úgy szokták jellemezni: felfújta a pofáját.

A feltételezés hibás, mert viperánk soha nem gyűjt levegőt arca alatt, legfeljebb gondolkodik. Harapása először inkább csak álharapás. Ezt megint helytelenül és csupaszítva kóstolgatásnak szokták emlegetni, de ebből az következne, hogy nem ízlik neki a cincált felhozatal. Az igazság az, hogy előcsipkelődéseit sokkal inkább rituális hergelésnek értelmezi a tudomány, amely felgőzöli az elmélyült elmét a döntő és kegyetlen marás előtt. Tehát blog.